10 dolog amit biztosan tudhatunk a xilitről, és 1 amit nem biztos…

1. A természetben is előforduló cukoralkohol. Valóban van bizonyos növényekben, így nyírfában is, zöldségekben, gyümölcsökben…

2.  Nyírfacukor a fantázianeve, de (nagyon kevés kivétellel) nem nyírfából van. Leggazdaságosabban és legnagyobb mennyiségben kukoricacsutkából és kukoricaszárból állítják elő kémiai úton. Elő lehet állítani belőle baktériumok vagy élesztő segítségével, de ez nagyon drága és nem gazdaságos eljárás.

3. Így néz ki a természetben előforduló xilit:

 és így néz ki a mesterségesen előállított:

és így néz ki a valóban nyírfából (és szintén mesterségesen) előállított:

4.  A genetikailag módosított (GMO) kukoricaszárból előállított xilit is ugyanígy néz ki:

5. Lényegében ugyanannyira édes, mint a cukor. Tehát ugyanazért az édes ízért ugyanannyi kell belőle, mint kristálycukorból. Viszont körülbelül 6X drágább. Utánanéztem…

6. 5 púpos evőkanálnyi kristálycukor energiatartalma kb. 387 kalória, 5 púpos evőkanálnyi xilité kb. 250 kalória.

7. A Magyar Élelmiszerkönyv szigorúan szabályozza az édesítőszerek, így a xilit összetételét is. Az élelmiszeriparban felhasznált xilitnek legalább 98,5%-os tisztaságúnak kell lennie. A maradék 1,5% anyag pedig egyéb cukoralkoholokat jelent, továbbá bizonyos cukorfajták alkothatják, valamint nagyon kis mennyiségben egyéb elemek (melyek szinte az összes élelmiszerben megtalálhatóak).

8. Nincs olyan, hogy genetikailag módosított xilit! A génekről nem cukrok, hanem fehérjék termelődnek. Még a genetikailag módosított (GMO) kukoricából előállított xilit sem fog fehérjét tartalmazni, de a géneket tartalmazó DNS-t sem. A xililtgyártás során a növényi részek sósavas roncsolása után gyakorlatilag se a fehérjék, se a DNS darabok nem maradnak talpon. A xilitet pedig nem lehet genetikailag módosítani, ugyanis nincs génje, mert nem fehérje!

9. A túlzott kristálycukor-fogyasztás bizonyos veszélyeivel szemben vannak előnyei. De vannak hátrányai is. A kristálycukorhoz képest jobban óvja fogaink egészségét, valamintnem emeli meg annyira a vér cukorszintjét. Emellett számos más lehetséges pozitív hatását is kutatják (mint csaknem minden „egészségesnek” mondott élelmiszernek). Viszont egyéntől és a fogyasztott mennyiségtől függően mehet tőle az ember hasa, puffadhat, kellemetlenül sokat szellenthet, stb.

10. Kutyákra nézve nagy mennyiségben halálos lehet.

Igazából, ha a tudományos szakirodalmat megnézzük, szinte az az érzésünk támad, hogy a xilitnek csak pozitív oldalai vannak. „Elég mélyre kellett ássunk”, de találhatunk valami olyat is, amit annyira nem szellőztettek meg a xilittel kapcsolatos kutatások. Vagy legalábbis tudomásom szerint eddig nem nagyon vizsgálták, pedig talán érdemes lenne…. 

De mi az az 1 dolog amit nem nagyon tudhattál eddig a xilitről?

A xilitfogyasztás befolyásolja a vastagbelünkben élő baktériumok összetételét.

Hogy ez miért nem apróság?

Mert lassan egy új tudományág születik épp a bélrendszerünkben élő baktériumok, azaz a bélflóra tanulmányozására. Mostanra jutott oda a tudomány, hogy elég hatékonyan tudja vizsgálni a bélflóra összetételét ahhoz, hogy egyáltalán kutatni tudjuk, milyen élelmiszer hogyan hat rá. És még mindig nem tudunk róla eleget… Az viszont több mint valószínűnek látszik, hogy a bélrendszerünkben élő baktériumfajok összetétele szerepet játszik az egészségünkben. Sőt! Közvetetten, de képesek kommunikálni a központi idegrendszerünkkel, így az agyunkkal is, valószínűleg befolyásolva a viselkedésünket is.

Az egészségesnek tartott bélflóra elengedhetetlen baktériumai közé tartoznak, a Bifidobaktériumok (például Lactobacillus bifidus) és egyéb Lactobacillus fajok. Probiotikum néven is ismeretesek. A joghurtban is megtalálható Streptococcus thermophilus baktérium pedig kezd szintén probiotikus hatásúnak bizonyulni.

Az is ismeretes egy ideje, hogy a szánkban is számtalan baktérium található. Ezek közül többnek is gátolja a szaporodását a xilit, vélhetően ezzel csökkentve a fogszuvasodás kialakulásának kockázatát a krisztálycukfogyasztáshoz képest.

Azonban nyilván teljesen más körülményeknek és feladatnak megfelelő baktériumcsapatnak kell lennie a szánkban, mint a vastagbelünkben. 

A bélbacikkal és a xilittel vajon mi a helyzet?

Azt már közel 30 éve is vizsgálták, hogy valamit változtat 30g, azaz körübelül 2 csapott evőkanálnyi xilit egyszeri elfogyasztása az emberi széklet (bocsi) baktérium-összetételén. (Sajnos a teljes cikk nem érhető el online, így egyelőre ennyi információm van vele kapcsolatban.).

Személy szerint az azóta felhamozódott xilittel kapcsolatos szakirodalom között nem találtam semmilyen hiteles és átfogó kutatást, tanulmányt ami xilitfogyasztás és bélrendszerben élő probiotikus Lactobacillusokat, Bifidobaktériumokat vagy az egész bélflórát illeti. Pedig nagyon érdekes lenne. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem létezik, csak hogy nekem nem sikerült ráleljek.

Arra már tudunk példát hozni, hogy joghurtgyártás során, a xilit mellett nem lesz a tejből joghurt… Szeretném is megköszönni Geibinger Edit táplálkozástudományi szakos hallgatónak, hogy még élelmiszermérnök-hallgató korában pont erről írt szakdolgozatot, és belenézhettem. Ez a lelkes hallgató arra hivatkozva, hogy már vizsgálták cukoralkoholok, többek között a xilit, mikroba- és egyben baktérium-szaporodást gátló hatását, megvizsgálta, vajon elszaporodnak-e a joghurtkultúra baktériumai xilit mellett a kristálycukorhoz képest…

Nem szaporodtak el rendesen… a joghurt folyós állagú maradt, nem alvadt meg. Mindkettő bakteriumból darabszámra is kevesebb volt a xilites joghurt-"csökevény"-ben. Ezzel szemben a xilittel azonos mennyiségű kristálycukor mellett rendes joghurt képződött a tejből. (Nem, ez nem egy érv amellett, hogy együnk kristálycukrot, mert az jót tenne. A nem ízesített joghurtok gyártásához pedig amúgy sem használnak fel semmilyen édesítőt. A hangsúly a baktériumok szaporodásán van.)

A tejbe Lactobacillus bulgaricus és Streptococcus thermophilus baktériumokat "kevert", melyek a joghurtban megtalálható általános bacik, a joghurtgyártás alapbacijai (a barátaink).Viszont, ha xilitet kaptak, nem szaporodtak el ezek a baktériumok kellőképpen ahhoz, hogy meg tudják alvasztani a tejet.

A Sreptococcus thermophilus amúgy egy, a bélrendszerünkben is megtalálható baktérium, aminek vannak feltételezhető pozitív probiotikus hatásai az egészségre. A Lactobacillus bulgaricus pont nem olyan baktérium, ami megélne a bélrendszerünkben, viszont nagyon sok igen közeli Lactobcillus rokona igen. Ezek között pedig több probiotikumnak minősített baktérium is előfordul.

Találtam egy tudományos cikket, ami többek között egy újonnan szintetizált lényegében xilit-származékkal táplált baktériumok szaporodását is vizsgálja laboratóriumi körülmények között. Ez a vegyület lényegében egy-egy speciális kötéssel „összekapcsolt” xilit és glükóz molekula. (A glükózról már írtunk itt: "Külső" szőlőcukor forrás - "Belső" szőlőcukor forrás) A cikk kifejezetten azzal a szlogennel íródott, hogy az emberi bélben is megtalálható probiotikus hatású baktériumok közül vizsgál párat (Lactobacillusokat és Bifidobaktériumokat). Az a kár, hogy itt sem vizsgálták a xilitet önmagában ( a glükózt meg igen). Pedig az is érdekes lenne… Itt lett volna a lehetőségük, hogy legalább ők írjanak valamit önmagában a xilitről is, de nem tették meg, kár... :(

Természetesen a joghurtban, petri csészében, szájüregben, vagy a vastagbélben lévő baktériumcsapat összetétele, szerepe stb. közé nem lehet ez alapján párhuzamot vonni. A joghurtos kísérlet nem bizonyít semmit azzal kapcsolatban, hogy mi történik a konkréten a bélrendszerünkben élő Streptococcus thermophilus-sal, vagy a Lactobacillus és egyéb baktériumfajokkal. Itt most senki sem akarja azt állítani, hogy a xilit megöli/kiirtja a bélbaktériumokat, a probiotikus baktériumokat, stb. 

A lényeg annyi, hogy lehetnek a xilitnek olyan hatásai a bélflórára, amit az eddig leírtak alapján érdemes lenne megvizsgálni, vagy legalább jobban közkincsé tenni az ezzel kapcsolatos eddigi eredményeket.

Továbbá elgondolkodtató, hogy a xilit pusztán kémiai tulajdonságainak tulajdonított esetleges hasmenés, puffadás, szélgörcs nem lehet-e egyben egy, a túlzott xilitfogyasztás által megváltoztatott bélbaktérium-kolónia következménye… Eddig én magam nem bukkantam rá ilyen vizsgálatokra. Ha lesz valami új hír a témában, biztosan lesz róla egy napi táptudás. :) 

Addig is senki se dobja el a kezei közül azt a drága zacskó xilitet, aki eddig diéta vagy egészségügyi okok miatt használta volna! A bélflóra és a xilitfogyasztás vizsgálata még bizony gyerekcipőben jár, nem tudunk semmi biztosat. Azt se feledjük, hogy minden élelmiszernek van előnye és hátránya is. Azért jobb nem túlzásba vinni a xilitfogyasztást sem, mint ahogy semmi mást sem.

"Külső" szőlőcukor forrás - "Belső" szőlőcukor forrás: A különbség Te vagy!

A szénhidrátokról szóló rovat 2. része

Mostanában eléggé divatos téma a szénhidrátok megvetése, sőt ellenségeknek kikiáltása. Számos ilyen szélsőségesen gondolkodó diéta állítja, hogy szénhidrátoktól hízunk el, leszünk betegek. Leegyszerűsítve azzal indokolják, hogy cukor lesz belőle. Konkrétan a glükóz nevű cukor. Hétköznapi nevén szőlőcukor. Vajon a glükóz az ellenségünk?

Az sajnos tény, hogy hajlamosak vagyunk feleslegesen sok szénhidrátot (annak is főleg az egyszerűbb cukor formáját) fogyasztani, és ez elhízáshoz, cukorbetegséghez stb. vezet.

De! A cukor önmagában nem méreg! A glükóz cukor gyakorlatilag a fejlettebb életformák létrejöttének és létezésének alapja. Még egy növény is azért csinálja az egész fotoszintézist, hogy fény segítségével glükózt, azt a bizonyos rettegett cukortípust állítsa elő. Anélkül ugyanis nem tudná felépíteni magát, pláne nem tudna szaporodni, hiszen nem lenne energiája. Valahol legyünk hálásak azért, hogy ahhoz a bizonyos cukorhoz, azon belül is glükózhoz tudunk jutni…

A növények is keményítő formájában raktároznak cukrot, ahogy mi is, csak nálunk inkább glikogénnek hívjuk. Lényegében a növényekben található keményítő sok-sok glükóz cukor molekula gombolyagszerűen összekapcsolva, valahogy így: 

A szervezetünkben található keményítő pedig, a glikogén (bővebben itt írtunk róla: Vajon "keményebb" egy testépítő? ) sok-sok glükóz cukor molekula összekapcsolva, valahogy így:

Elég hasonlóak....

Ugye hogy nincs nagy különbség? 

A lényeg a növényekben, és bennünk is ugyanaz. Ez a sokágú gombolyagforma. A különbség a cukor molekulák közötti kötésekben van, mivel állatokban és növényekben más-más „gombolyag” típust praktikusabb alkalmazni. A végső cél, mindkét esetben ugyan az: tárolni a cukrot úgy, hogy a raktár minél több végéről lehessen „lecsípni” belőle, ha a szükség úgy kívánja. Gyors és hatékony megoldás. A végeredmény ugyanaz a cukor: a glükóz. Ugyanígy néz ki, mindkét esetben:

A hangsúly az ENERGIÁN van. A glükóz ugyanis a leghatékonyabban használható energiahordozó vegyület (egy barátságos vegyület, nem az a csúnya fajta :) ). A zsíroknál például sokkal gyorsabban használható energiaforrás az emberi glükóz, vagy ha tetszik „cukortár”, a glikogén. A glikogénhez képest a zsír „lomhán” bomlik le, és ezt nem mindig érünk rá kivárni…

Gondoljunk csak bele. Ha futni, menekülni kell, vagy intenzíven tanulnunk, a szervezetünknek nincs ideje energiához jutni, amíg elkezdjük égetni a zsírt, kell valami gyors „étel” is a sejtjeinknek. Főleg az agynak és az izmoknak. Ilyen esetekben az adrenalin hormon indítja be a „cukorraktárak” kiürülését, hogy SOS energiához jussanak ezek a szervek. Persze ez a hatás nem csak pánikreakcióban alakul ki, hanem van egy sokkal kellemesebb szituációban is, például testmozgás, sportolás közben. Ehhez hozzájön még bizony a gondolkodás is, ami egy igen energiaigényes folyamat….sok glükóz kell hozzá. Természetesen nem helyettesíti a testmozgást. :) ! Önmagában gondolkodással nem érdemes fogyókúraként próbálkozni…

Persze kevésbé szerencsés esetben, például éhezés esetén is lebontjuk keményítőnket, a glikogént, hogy cukorhoz jussunk, de ez már más szabályozás alatt áll. Ha szerencsések vagyunk, és nem muszáj éheznünk a körülményeink miatt, lehetőleg próbáljuk meg másként égetni a cukrot. Nincs olyan élőlény, aki boldog, ha éhezik.  

De mi történik, hogy ha megesszük azt az adag szénhidrátot (keményítő, cukrok stb.)? Ekkor az inzulin hormon hatása érvényesül, ami megpróbálja a sok beérkezett energiát elosztani. Azonban, ha nem vagyunk sem fizikálisan, de még mentálisan sem eléggé aktívak, és épp nem „éhezünk”, akkor tele vagyunk glikogénnel, és ekkor jön a gond. Az inzulin arra ad utasítást, hogy csináljunk az értékes energiából, a cukorból zsírt. Jó lesz az még ínséges időkre… A fő probléma az, hogy glikogénraktárakkal ellentétben a zsírraktárakat sajnos tényleg addig lehet növeszteni, amíg bele nem halunk…

Lényeg a lényeg, a „külső” és a „belső” cukorforrásunknál nem a glükóz különbözik, hanem mi magunk! A glükóz nem az ellenségünk, csak máshogy reagálunk rá a körülményektől függően. (Természetesen vannak még más egyszerű cukrok a glükózon kívül, mint például a fruktóz vagy a galaktóz, de gyakorlatilag ezek is glükózzá vagy annak egy termékévé alakulnak át bennünk.)

Vajon az eddigiek alapján mikor a legoptimálisabb szénhidrátdúsabb, akár cukros ételeket is fogyasztani? Van ilyen helyzet egyáltalán? Van különbség cukor és cukor között? Katasztrófa-e, ha egy étel „cukorrá” bomlik le az emésztés során? Száműzzük a cukrokat, a kenyeret, tésztákat stb.? Hamarosan jön a folytatás, és megismerkedhettek a szénhidrátok gyakorlatiasabb oldalával. A megevésükkel. :)

Melyik nem egy étel az alábbiak közül?

Ma lazításképpen egy kicsit kevésbé tudományos vizekre evezünk. Vajon melyik nem egy ételt takar a fentiek közül?

A helyes válasz a B., azaz a szemer.

Sikerült rábukkanjak Dr. Draveczky Balázs Kisszótár régi vendéglátós kifejezésekből című munkájára, melyben igen érdekes népi gasztronómiai kifejezéseket találtam. Innen szemezgettem a jobbnál jobb nevek közül.

De lássuk, vajon melyik név mit takar:

A. Cakumpakk: „A századfordulóig - s helyenként azóta is kínált levesféleség. Az 1993-ban megjelent "Gasztronómiai Lexikon" a következőket írja: "Olyan bableves, amelyben csipkedett tészta (csipetke) és krumpli is főtt. Sajnos, ez nem is szakszerű, nem is igaz. Leghitelesebb Jókai leírását szó szerint idézni: "Életemből" c. munkájából. Az alcsuti szüreti lakoma kapcsán is emlegeti, ahol a Tömörkény István által receptesített bakagombóccal és cakumpakkal (így írandó és nem "cakompakk" - ahogy az idézett lexikon írta!) kínálták: "Ebben van paszuly, burgonya, rizs, káposzta, közbe vegyített bőrös pecsenyedarabokkal, feleresztve rántáslével, paprika a tetejébe." Megemlítendő, hogy Jókain kívül Mikszáth, Tömörkény, Bródy, Móricz és mások műveiben sokszor emlegetik.”

Egy tál cakumpakk (kép forrása: www.est.hu)

B. Szemer: ez volt a kakukktojás, ugyanis a szemer egy mértékegység. Régi orvosi súlymérték, 0,0729 g-ot takar. Innen ered a szemernyi kifejezés.

C.  Pofézni: „Tejben áztatott, tojásban forgatott, zsiradékban sütött zsemleszeletek (bundás zsemle). Ugyanígy hívták egyes helyeken a velős pogácsát is.”

Pofézni kenyérből (kép forrása: www.laptopkonyha.hu)

D.  Mácsik: „Hazánkban a XVIII. század elejétől ismert és a népi táplálkozásban szinte mindennapos kifőtt (metélt) tésztaféleség.”

Mácsik (kép forrása: www.nosalty.hu)

Mennyi keményítőt tartalmaz egy testépítő?

A szénhidrátokról rovat, I. rész

Az emberi szervezet keményítőt is tartalmaz. Ez az elsődleges energiaraktárunk. Ha nem jutunk elég táplálékhoz, vagy kitör rajtunk a pánik, hirtelen menekülni kell, mielőtt elkezdjük égetni a zsírt, a keményítőtartalékunkat használjuk fel először. Tehát ha éhezünk, vagy a szimpatikus idegrendszerünk (amitől lényegében aktívabbak leszünk) hatása alatt állunk, a keményítő jól jöhet.

Az emberi keményítő neve glikogén. Azt már bioszórán is tanítják, hogy a májban és az izmokban tároljuk. Azért van 1-2 extrémebb hely is… A májunkban 10-12 dkg-ot tárolunk belőle. Szerintem a legtöbben már átestünk azon, hogy vettünk mondjuk 10-12 dkg parizert a boltban, és el tudjuk képzelni, az milyen súlyú lehet. :)

kép forrása: mindmegette.hu

Persze gondolom, ezt addig lehet garantálni, amíg rendben van a májunk, és nem ettük vagy ittuk el szegényt. Legalább is nem vagyok benne biztos, hogy utána is lehetne-e garantálni, kíváncsi is lennék rá…

Az izmunk nagyon fontos glikogénraktárunk, és a teljes izomtömegünk 1-2%-a gyakorlatilag keményítő. Így, az elején feltett kérdés igaz, a testépítők „keményebbek” :) Minél izmosabb egy testépítő annál több keményítőt tartalmaz. Nem tudom mennyi egy testépítő izomtömege, de ha valaki tud hozni egy példát, gyorsan ki tudunk számolni egy közelítő értéket, hogy mennyi keményítőt tartalmaz. Aki tud példát, írja meg nyugodtan.

Az ember nem is gondolná, de lassan kiderül, hogy mindenhol ott lapul bennünk a keményítő. Természetesen, ez nem a szénhidrátdús táplálkozási szokások okozta katasztrófa következménye, előre szeretnék mindenkit megnyugtatni. A májon és az izmon kívül még a vörösvértesteinkben tartalmazunk keményítőt, azaz glikogént jelentősebb mennyiségben. De most jöjjenek az extrémebb példák: fehérvérsejtjeink, az agyunk egy bizonyos típusú sejtjei, a veséink és várandóság alatt a méh is tartalmaz glikogént.

De miért nem csak zsírokban tároljuk az energiát? Ha bontjuk a glikogént, mivel ez lényegében keményítő, bizony glükóz, azaz egy cukorfajta képződik belőle. A cukor most akkor rosszat okoz nekünk vagy sem? Mi értelme, hogy gyakorlatilag, belülről árasztjuk el magunkat cukorral, ha szükséges? Nem ártalmas ez nekünk? Különbözik a táplálékkal a szervezetbe juttatott cukortól?

Szerdán jön a folytatás, és igyekszünk mindezekre választ adni.

Adalékanyagok: E-290 és E-948

Ez az Őszintén az E-számokról című rovat I. része.

Az élelmiszeripar által csomagológáznak használt anyagot literszámra fogyasztjuk. Ennek hatására már egy savanyúságot szabályozó anyagot is literszámra lehet mérni belőlünk.

Tudd meg mivel etetnek!

Az E-948 nevű adalékanyagot előszeretettel használják csomagológáznak az élelmiszeriparban. Ebből ráadásul egy átlag felnőtt körülbelül napi 550 litert fogyaszt el.

Az E-290 nevű savanyúságot szabályozó anyag (miket bele nem tesznek néha élelmiszerekbe…) pedig a tüdőnkből választódik ki minden nap. Vízben elegyítve pedig leviszi a víz pH-ját akár egészen 3-ra , ami ráadásul már majdnem annyi, mint a kóláé… :)

Az E-948 természetesen az oxigént, az E-290 pedig a szén-dioxidot takarja.

A tanulság csak annyi, hogy E-szám, nevesítve adalékanyag nem egyenlő halál, rák, világvége. Persze valóban nem minden adalékanyag ilyen barátságos. Viszont ahelyett, hogy az adalékanyag szó hallatán indokolatlanul megrémülnénk egy terméktől, legalább a Wikipédián nézzünk utána az adalékanyagok között, hogy mi lehet az valójában.

Mennyi kókuszolajat kell elfogyasztanunk, ha be akarjuk vinni E-vitaminból a szükséges napi bevitel (RDA) 1%-át?

Bizonyos reklámokból már tudhatjuk, hogy a kókuszolaj mindenre gyógyír, vitaminok és ásványi anyagok igazi tárháza.

De vajon mennyit kell fogyasztanunk belőle, hogy elérjük a példánkban szereplő egy, azaz 1% RDA-t?

Egy egész csészével! Kicsivel több mind 2 dl-t kellene felhörpinteni kókuszolajból minden nap, hogy bevigyük E-vitaminból a napi szükséglet (RDA) 1%-át.

Szinte „megszámlálhatatlan” azoknak a vitaminoknak és ásványi anyagoknak a száma, amelyek NEM találhatóak meg a kókuszolajban.

Van benne némi E-vitamin és K-vitamin, meg egy morzsányi vas (azzal a jelentéktelen vassal amúgy le is tudtuk a benne lévő összes ásványi anyagot). Kimondottan ezek miatt kókuszolajt fogyasztani elég képtelen gondolat lenne.

A pálmaolaj már kicsit jobban teljesít ugyan, de egyik sem közelíti meg a (tudom, nem olyan trendi, de) szerény hazánkban is „kitermelhető” napraforgóolajat.

A mostanában divatilag háttérbe szorult napraforgóolaj 1 evőkanállal ugyanis fedezi a napi E-vitamin 30%-át! (Még csak nem is a hidegen sajtolt!)

Aki igyekszik távol tartani magát a telített zsíroktól, annak nem árt tudni, hogy azonos mennyiségű kókusz-, pálma-, és napraforgóolaj közül lényegesen a napraforgóolaj tartalmazza a legkevesebb telített zsírt. 

A napraforgóolaj, bár csendesen meghúzódik a reflektorfény elől, legalább tartalmaz valamennyit a híres omega-3 zsírsavakból is, nem úgy, mint egzotikus trópusi társa, a kókuszolaj.

Azért azt ne felejtsük, hogy hő hatására mindegyik olajban lebomlanak ezek a vitaminok, így ha vitaminok miatt akarunk olajakat fogyasztani, azt lehetőleg hidegen tegyük (salátaöntet, szószok stb.).

Vajon hány kalóriával sokkolnánk a szervezetünket, ha elfogyasztanánk egyszerre 1 kg koleszterint?

Nos igen…..

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

1 kg koleszterin energiatartalma = 0

Semennyi. Nulla. Zéró. A koleszterin ugyanis, számos „gonosz”  tulajdonsága ellenére legalább energiát nem szolgáltat a szervezetünknek. Köszönjük!

Konkrétan le sem tudjuk bontani szegény szteránvázát. Sőt, a szervezetből való eltávolítása az epeelválasztáson keresztül egy energiaigényes folyamat. Akkor most a koleszterin negatív kalóriás? Biztosan van, aki eladná ilyen szlogennel. :)

Az egészséges szervezet egyébként valamennyire tudja szabályozni, hogy az elfogyasztott koleszterin hányad részét szeretné felszívni. A többi ugyebár távozik azon a bizonyos módon…

A koleszterin önmagában még nem méreg! Számos POZITÍV tulajdonsága van. (Most a koleszterin molekuláról beszélünk, nem a HDL és LDL „jó és rossz” koleszterinről… amik amúgy sem koleszterinek, zsír és egyben koleszterin szállító egységek.)

Koleszterin alkotja az állati sejtmembránok közel 30%-át. Koleszterinből állítunk elő D-vitamint, szteroid hormonokat (ideértve a szexhormonokat is), sőt a híres koenzim-Q10 is koleszterinből szintetizálódik.  Sőt! Ahhoz hogy meg tudjuk emészteni a pörköltet vagy az oldalast, nem árt egy kis epe, ami megint csak nem létezhetne koleszterin nélkül. Ennek fényében a koleszterin kifejezetten szükséges ahhoz, hogy hatékonyan emésszük a zsíros ételeket, és így hatékonyabban férjünk hozzá a zsíroldékony vitaminokhoz (A-,D-,E- és K-vitamin) a táplálékunkból.

Egy bizonyos Smith nevű lelkes kutató még egyedül is képes volt elmélkedni és írni egy tanulmányt koleszterinről, mint potenciális antioxidánsról (részletekért kattints ide ).

Ha olyan veszélyes lenne önmagában a koleszterin, mint amilyennek sokszor szeretik beállítani, minden bizonnyal kialakult volna bennünk a koleszterin lebontásának képessége, és inkább elégetnénk energiává. De nem így történt. Ennek ellenére képesek vagyunk előállítani.

Nagy szerencsénk, hogy tudunk magunknak koleszterint szintetizálni, ugyanis ha nem tudnánk se megenni valahogy, se előállítani, biztosan meghalnánk. Koleszterin nélkül feltehetően szétpukkannának a sejtjeink, deformálódnának a csontjaink, ráncosak lennénk, és nem lenne kedvünk nagyon hancúrozni sem, egyenesen a kihalás fenyegetné az emberi fajt.

Természetesen a koleszterinfogyasztást is túlzásba lehet vinni, mint minden mást. Jelenleg nincs biztos álláspont abban, hogy az érelmeszesedést, valamint a szív- és érrendszeri problémákat mennyire okozza a koleszterinfogyasztás, és mennyire inkább a túlzott szénhidrátfogyasztást. Épp ezért semmiképp se közösítsük ki a koleszterint az ételeink közül végérvényesen!

Facebook