"Külső" szőlőcukor forrás - "Belső" szőlőcukor forrás: A különbség Te vagy!

A szénhidrátokról szóló rovat 2. része

Mostanában eléggé divatos téma a szénhidrátok megvetése, sőt ellenségeknek kikiáltása. Számos ilyen szélsőségesen gondolkodó diéta állítja, hogy szénhidrátoktól hízunk el, leszünk betegek. Leegyszerűsítve azzal indokolják, hogy cukor lesz belőle. Konkrétan a glükóz nevű cukor. Hétköznapi nevén szőlőcukor. Vajon a glükóz az ellenségünk?

Az sajnos tény, hogy hajlamosak vagyunk feleslegesen sok szénhidrátot (annak is főleg az egyszerűbb cukor formáját) fogyasztani, és ez elhízáshoz, cukorbetegséghez stb. vezet.

De! A cukor önmagában nem méreg! A glükóz cukor gyakorlatilag a fejlettebb életformák létrejöttének és létezésének alapja. Még egy növény is azért csinálja az egész fotoszintézist, hogy fény segítségével glükózt, azt a bizonyos rettegett cukortípust állítsa elő. Anélkül ugyanis nem tudná felépíteni magát, pláne nem tudna szaporodni, hiszen nem lenne energiája. Valahol legyünk hálásak azért, hogy ahhoz a bizonyos cukorhoz, azon belül is glükózhoz tudunk jutni…

A növények is keményítő formájában raktároznak cukrot, ahogy mi is, csak nálunk inkább glikogénnek hívjuk. Lényegében a növényekben található keményítő sok-sok glükóz cukor molekula gombolyagszerűen összekapcsolva, valahogy így: 

A szervezetünkben található keményítő pedig, a glikogén (bővebben itt írtunk róla: Vajon "keményebb" egy testépítő? ) sok-sok glükóz cukor molekula összekapcsolva, valahogy így:

Elég hasonlóak....

Ugye hogy nincs nagy különbség? 

A lényeg a növényekben, és bennünk is ugyanaz. Ez a sokágú gombolyagforma. A különbség a cukor molekulák közötti kötésekben van, mivel állatokban és növényekben más-más „gombolyag” típust praktikusabb alkalmazni. A végső cél, mindkét esetben ugyan az: tárolni a cukrot úgy, hogy a raktár minél több végéről lehessen „lecsípni” belőle, ha a szükség úgy kívánja. Gyors és hatékony megoldás. A végeredmény ugyanaz a cukor: a glükóz. Ugyanígy néz ki, mindkét esetben:

A hangsúly az ENERGIÁN van. A glükóz ugyanis a leghatékonyabban használható energiahordozó vegyület (egy barátságos vegyület, nem az a csúnya fajta :) ). A zsíroknál például sokkal gyorsabban használható energiaforrás az emberi glükóz, vagy ha tetszik „cukortár”, a glikogén. A glikogénhez képest a zsír „lomhán” bomlik le, és ezt nem mindig érünk rá kivárni…

Gondoljunk csak bele. Ha futni, menekülni kell, vagy intenzíven tanulnunk, a szervezetünknek nincs ideje energiához jutni, amíg elkezdjük égetni a zsírt, kell valami gyors „étel” is a sejtjeinknek. Főleg az agynak és az izmoknak. Ilyen esetekben az adrenalin hormon indítja be a „cukorraktárak” kiürülését, hogy SOS energiához jussanak ezek a szervek. Persze ez a hatás nem csak pánikreakcióban alakul ki, hanem van egy sokkal kellemesebb szituációban is, például testmozgás, sportolás közben. Ehhez hozzájön még bizony a gondolkodás is, ami egy igen energiaigényes folyamat….sok glükóz kell hozzá. Természetesen nem helyettesíti a testmozgást. :) ! Önmagában gondolkodással nem érdemes fogyókúraként próbálkozni…

Persze kevésbé szerencsés esetben, például éhezés esetén is lebontjuk keményítőnket, a glikogént, hogy cukorhoz jussunk, de ez már más szabályozás alatt áll. Ha szerencsések vagyunk, és nem muszáj éheznünk a körülményeink miatt, lehetőleg próbáljuk meg másként égetni a cukrot. Nincs olyan élőlény, aki boldog, ha éhezik.  

De mi történik, hogy ha megesszük azt az adag szénhidrátot (keményítő, cukrok stb.)? Ekkor az inzulin hormon hatása érvényesül, ami megpróbálja a sok beérkezett energiát elosztani. Azonban, ha nem vagyunk sem fizikálisan, de még mentálisan sem eléggé aktívak, és épp nem „éhezünk”, akkor tele vagyunk glikogénnel, és ekkor jön a gond. Az inzulin arra ad utasítást, hogy csináljunk az értékes energiából, a cukorból zsírt. Jó lesz az még ínséges időkre… A fő probléma az, hogy glikogénraktárakkal ellentétben a zsírraktárakat sajnos tényleg addig lehet növeszteni, amíg bele nem halunk…

Lényeg a lényeg, a „külső” és a „belső” cukorforrásunknál nem a glükóz különbözik, hanem mi magunk! A glükóz nem az ellenségünk, csak máshogy reagálunk rá a körülményektől függően. (Természetesen vannak még más egyszerű cukrok a glükózon kívül, mint például a fruktóz vagy a galaktóz, de gyakorlatilag ezek is glükózzá vagy annak egy termékévé alakulnak át bennünk.)

Vajon az eddigiek alapján mikor a legoptimálisabb szénhidrátdúsabb, akár cukros ételeket is fogyasztani? Van ilyen helyzet egyáltalán? Van különbség cukor és cukor között? Katasztrófa-e, ha egy étel „cukorrá” bomlik le az emésztés során? Száműzzük a cukrokat, a kenyeret, tésztákat stb.? Hamarosan jön a folytatás, és megismerkedhettek a szénhidrátok gyakorlatiasabb oldalával. A megevésükkel. :)

Mennyi keményítőt tartalmaz egy testépítő?

A szénhidrátokról rovat, I. rész

Az emberi szervezet keményítőt is tartalmaz. Ez az elsődleges energiaraktárunk. Ha nem jutunk elég táplálékhoz, vagy kitör rajtunk a pánik, hirtelen menekülni kell, mielőtt elkezdjük égetni a zsírt, a keményítőtartalékunkat használjuk fel először. Tehát ha éhezünk, vagy a szimpatikus idegrendszerünk (amitől lényegében aktívabbak leszünk) hatása alatt állunk, a keményítő jól jöhet.

Az emberi keményítő neve glikogén. Azt már bioszórán is tanítják, hogy a májban és az izmokban tároljuk. Azért van 1-2 extrémebb hely is… A májunkban 10-12 dkg-ot tárolunk belőle. Szerintem a legtöbben már átestünk azon, hogy vettünk mondjuk 10-12 dkg parizert a boltban, és el tudjuk képzelni, az milyen súlyú lehet. :)

kép forrása: mindmegette.hu

Persze gondolom, ezt addig lehet garantálni, amíg rendben van a májunk, és nem ettük vagy ittuk el szegényt. Legalább is nem vagyok benne biztos, hogy utána is lehetne-e garantálni, kíváncsi is lennék rá…

Az izmunk nagyon fontos glikogénraktárunk, és a teljes izomtömegünk 1-2%-a gyakorlatilag keményítő. Így, az elején feltett kérdés igaz, a testépítők „keményebbek” :) Minél izmosabb egy testépítő annál több keményítőt tartalmaz. Nem tudom mennyi egy testépítő izomtömege, de ha valaki tud hozni egy példát, gyorsan ki tudunk számolni egy közelítő értéket, hogy mennyi keményítőt tartalmaz. Aki tud példát, írja meg nyugodtan.

Az ember nem is gondolná, de lassan kiderül, hogy mindenhol ott lapul bennünk a keményítő. Természetesen, ez nem a szénhidrátdús táplálkozási szokások okozta katasztrófa következménye, előre szeretnék mindenkit megnyugtatni. A májon és az izmon kívül még a vörösvértesteinkben tartalmazunk keményítőt, azaz glikogént jelentősebb mennyiségben. De most jöjjenek az extrémebb példák: fehérvérsejtjeink, az agyunk egy bizonyos típusú sejtjei, a veséink és várandóság alatt a méh is tartalmaz glikogént.

De miért nem csak zsírokban tároljuk az energiát? Ha bontjuk a glikogént, mivel ez lényegében keményítő, bizony glükóz, azaz egy cukorfajta képződik belőle. A cukor most akkor rosszat okoz nekünk vagy sem? Mi értelme, hogy gyakorlatilag, belülről árasztjuk el magunkat cukorral, ha szükséges? Nem ártalmas ez nekünk? Különbözik a táplálékkal a szervezetbe juttatott cukortól?

Szerdán jön a folytatás, és igyekszünk mindezekre választ adni.